Tapasztalás Yin jógában

Tapasztalás, megélés – a legegyedibb dolog a világon, olyan, mint az arcunk, hasonlóság lehet közted és köztem, de az arcunk legalább annyira különböző, mint amennyire hasonló. Kicsit így van ez a tapasztalással is, amennyire hasonló, annyira különböző. Egyszeri és megismételhetetlen.

Yin jógában a tapasztalás, ha hagyod, ha elér…….és pontosan, azért mert ennyire egyedi a Te megélésed egészen biztosan nem lesz olyan, mint az enyém vagy bárki másé. Ettől olyan szép és színes a jóga világa, legyen szó yin-ről vagy yang-ról.

Mi történik Yin jógában? Jó pár könyv, cikk, internetes írás foglalkozik a Yin jógával, a meridiánokkal, az ízületekkel, a hogyannal a miérttel, a helyessel és a helytelennel, de mi van a tapasztalással? Ami olyan egyedi és személyre szabott. Azt el tudom mondani egy Yin órán, hogy a testben hol és kb. milyen érzeteid lehetnek, melyik testrész van stimulus alatt, melyik meridiánt érintjük, de azt nem tudom elmondani mi fog történni a lélekben, mi zajlik az elmében.

Gondolatok, sztorik, érzések ezrei zajlanak egy ideig, az is lehet, hogy csak arra tudsz gondolni, hogy mikor lesz már vége, mikor hangzik el a bűvös szó, hogy lassan mozdulj………hiszen a yin jóga nem mindig a kényelemről és a komfortról szól. De, ha képesek vagyunk átmenni a sztorikon, ha képesek vagyunk túljutni a kényelmetlenségeken, ha képesek vagyunk megtalálni azt a pontot, ahol egyszer csak a test nyugvó pontra ér(és ez nem azt jelenti, hogy az esetleges fájdalmat kell figyelmen kívül hagyni, sőt) na, ott kezdődik számomra az a fajta tapasztalás, ami annyira egyedi és megismételhetetlen.

Csak azt tudom elmondani, ami bennem történik, ami az én megélésem a Yin jógában. Hozzám a Csend szokott megérkezni és ebben a csendben hallom meg a számomra lényegi dolgokat, idejét múlt működéseimet, elengedni vagy befogadni valót.

1-2 évvel ezelőtt a YOGIN Tudatossági és Jógatanári Képzés kötelező óralátogatásainak keretében elmentem egy Yin jóga workshopra, akkor már volt képem a yin jógáról, de különösebben nem fogott meg a stílus, csak azért mentem el, mert kellett (szép vagy nem szép így volt). A cél ezekkel a kötelező óralátogatással az volt, hogy minél több féle stílust, tanárt, tanítást megtapasztaljunk. Megint csak a tapasztalás, nem lehetek elég hálás ezért……

A workshopon éppen Ananda Balasana-ban (Happy Baby/ Boldog Csecsemőpóz) kellett jó pár percet eltölteni, kellemesen, jól esően ringatóztam a pózban, mikor is jött az instrukció, hogy lassan mozdulj ki belőle és egy belső gyermeki, de annál hangosabb hang egyszer csak felkiáltott, hogy NEM AKAROK! Annyira meglepődtem, hogy a szemem is kipattant, honnan, hogyan és legfőképp mit nem akarok? A múlt homályából előkúszott egy kép egy foszlány, amit mindig meséltek a szüleim, hogy, roppant akaratos és türelmetlen gyerek voltam, el is neveztek Akaromkának. Ez a gyermek – bár felnőttként az ember megtanul kontrollálni, késleltetni – de ott van és tudatalatt működik, él, fut a program. Hatalmas felismerés volt számomra ennek az akaratos gyermeknek a befolyása, de főként annak, hogy mennyire jelen van, még az életemben az akarom, nem akarom dacos játszmája.

Egy másik ilyen erős tapasztalás már a Yin jógatanári képzésen ért utol, Anahatasana-ban (szívolvasztó póz). Nem okoz gondot fizikailag ez a póz, viszonylag kényelmesen el tudok tölteni benne hosszú perceket. Akkor sem volt másként, csak lélegeztem és hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Egyszer csak megérkezett – félelem – valami nagyon elemi, mélyről jövő félelem. Az elmúlás maga. Az első gondolatom az volt, hogy kijövök a pózból, de nem tettem, mert meg akartam tapasztalni, hogy honnan jön ez a félelem. Mi történik a szív tájékon, ami ezt hozta el.

A mai napig hálás vagyok azoknak a fantasztikus tanároknak, akik megismertették velem a Yin jóga végtelen mélységeit, de legfőképp magamnak, hogy bele mertem nézni abba a végtelen csendbe és mélységbe, ami bennünk van. Mindannyiunkban, kivétel nélkül.

A tapasztalásaink, a megéléseink ugyan merőben mások, de a bennünk lévő Csend és Mélység az ugyanúgy ott van benned és bennem is. Csak az a kérdés, hogy bele mersz-e bele, akarsz-e nézni, hallgatni, simulni.

Szívügyem lett a Yin jóga, szépen lassan, csendben kúszott be az életembe, és maradt, a gyakorlásom szerves része vegyítve támogató mantrákkal és meditációkkal. Hálás vagyok az életnek, hogy tanulom és taníthatom. Mert minden alkalommal Önmagamhoz visz közelebb.