……kavicsrugdosás, gesztenye gyűjtögetés, tócsában tapicskolás, hangyákat számolgatás, hóban, homokban fetrengés, játékosan elbújás az elől, akit nagyon vársz, önfeledt ugrálás, buborékfújás és még sorolhatnám…..
Azok a pillanatok, amik igazán bevésődtek és ma is érzem minden pillanatát, ha felidézem, azok mind apró, pici történések, gyermeki örömök voltak. Nem a nagy pillanatok, nem a nagy történések, azok pont a vélt vagy valós nagyságuk miatt lettek kevésbé éles vagy egészen homályos emlékek.
De ezek az igazán pici, finom kis szösszenetek, na ők megmaradtak, talán pont azért, mert hagytam benne élni a belső gyermeket. Sőt újra felfedeztem magamban!
Miért felejtjük el felnőttként, hogy mekkora csoda van a gyermeki örömben, hogy gyógyít és varázsol egy-egy ilyen jól megélt pillanat. A gyermek mindenkiben ott van, mindig mindenkor vele van. De akkor miért nem hagyunk neki teret?
2 évvel ezelőtt egy csodálatos nyaraláson találkoztam újra gyermeki önmagammal, a belső gyermekkel, a flow-val, mint élménnyel, megéléssel, nevezzük bárhogy. A Földközi tenger partján andalogtunk naplementében, amikor felfedeztem magam előtt egy kagylót, majd előbukkant még egy és még egy, leguggoltam és azt hiszem legközelebb 1,5 óra múlva (már a nap is lement) néztem föl, kagyló és kavicsgyűjtő tevékenységemből. Nem a jógamatracon ért utol először az igazi Flow élmény, hanem ott a meleg homokban guggolva kagylót-és kavicsokat gyűjtve, tisztán emlékszem minden pillanatára. Elmélyülten kutattam, kerestem, mély csodálattal és megéléssel.
Ma már nem kell, hozzá a Földközi tenger, nem kell hozzá egy másik ország, hogy megtaláljam a gyermeki örömöt, de ahhoz, hogy újra felfedezzem, ahhoz kellett. Persze gyermekként óriási kavicsgyűjtő voltam, a Dráva mellett nőttem fel, a szobám pedig legalább 3 tonna kavicstól roskadozott minden nyáron (édesanyám legnagyobb örömére)!
Az elmúlt két évben rengeteg ilyen apró, gyermeki öröm volt az életemben és nem akarom kontrollálni, nem akarom megregulázni, vagy visszafogni ezeket a pillanatokat, mert szeretek sárban tapicskolni, mert szeretek gesztenyét, kavicsot és minden kis izét-bizét gyűjtögetni. Szeretem, hogy a kundalini jógában lehet önfeledten terpeszbe ugrani és vissza 54-szer, van békapóz, és van olyan meditáció ahol külön kérés, hogy mosolyogj, és lehet egy meditációban fütyülni. Szeretem, hogy bárhol, bármikor a saját örömömre kavicsokat rugdoshatok, és szeretem, hogy az egyik kedvenc ászanám neve babapóz vagy csecsemőpóz, benne lenni meg még inkább szeretek.
Ezek számomra a gyermeki örömök, az apró, pici történések, a finom rezdülések, ez számomra a Flow élménye.
A mindennapi élet boldogsága!
