“………az énkép stabilitásra törekszik, és azokat az információkat engedjük be, amik ezt a stabilitást szolgálják. Tehát egy negatív énképpel rendelkező ember hiába ér el sikert, a véletlen művének fogja tartani. Vagy valaki, aki meg van győződve arról, hogy alkalmatlan a tartós párkapcsolatra, mindenkit el fog „kergetni” maga mellől, természetesen tudattalanul. Ennek ellenére lehet fejlődni ebben. Ugyanis az énkép kapcsolatokban alakul. Ha képesek vagyunk támogató, erőforrást jelentő kapcsolatokat találni (akár egy terápiás folyamat is ide tartozhat), akkor nagyon sok mindent pozitív irányba tudunk fordítani. A kulcsszó: a kapcsolat.” Orvos-Tóth Noémi
Talán itt van ma a jógának olyan nagy ereje
Ma már nem vonulunk el barlangokba éveken át meditálni, aszkéta életet élni. Lehet kritizálni a modern jógagyakorlást, de a közösségi ereje és a megtartó ereje elvitathatatlan.
Amikor elmegyünk egy stúdióba, vagy ki a szabadba, vagy egy jógatáborba gyakorolni, mozdulni, meditálni, közösen mantrázni, akkor éppen kapcsolódunk, és nem csak önmagunkhoz, hanem mindenki máshoz. A melletted ülő szíve-lelke hat Rád, az előtted ülő energiája megtart, és a mögötted ülő éppen belőled merít erőt.
Amikor gyakorlás végén látod magad körül a mosolyt, a könnyedséget, a feloldódást, akkor benned is megszületik a mosoly, benned is feloldódnak a vélt vagy valós nehézségek.
A jógamatracon sokszor születnek a kapcsolódásból, kapcsolatok, egyszeri, kétszeri, vagy életre szóló barátságok.
Közösség vagyunk. Közösek vagyunk.
Látom magam a szemed tükrében. Látom ahogy megszületsz és Te is látod, ahogy én alakulok általad.
Látjuk egymást és megtartjuk egymást.
Hatunk egymásra.
Adunk
